Ronda, egy város
2018. május 15. írta: ÚtonÚtfélen

Ronda, egy város

“Semmi sem olyan meglepő egész Spanyolországban, mint ez a vad város.” Rainer Marie Rilke. Hogy igaza van e Rilkének azt nem tudom, de látva a város történelmét, én azt mondanám, hogy szenvedélyes. Olyan mintha Európa tüzes szívébe érkeznénk, amikor Spanyolország forró tájain rátalálunk Ronda városára.

spain-379535_960_720.jpg

Az erőd

A mai Ronda és környéke a természeti adottságoknak köszönhetően már az ókor előtt is kedvelt hegyi település volt, erről a sok ezer éves barlangrajzok is tanúskodnak. Számos népcsoport, köztük a rómaiak és az arabok is megpróbálták fennhatóságuk alá venni a természet által jól védett területet, de a kutatások alapján a történészek az arabokat tekintik a város alapítóinak. A spanyolok hódításának következtében az önálló mór királyság végül 1485-ben szűnt meg, amikor Aragóniai Ferdinánd serege kiűzte az arabokat a vidékről.

ronda-965295_960_720.jpg

Ronda, a Sierra de Gazalema Nemzeti Park szélén és a festői Sierra de las Nieves közvetlen közelében fekszik és könnyen megközelíthető az andalúz nagyvárosok bármelyikéből (Sevilla, Granada, Malaga, Marbella, Algeciras), de akár Madridból is. Ha valaki meg akarja tapasztalni, hogy milyen az igazi andalúz hangulat, akkor ebbe a városba kell eljönni. Hiszen a fehérre meszelt és halvány sárgával árnyalt házak és a kovácsoltvas rácsokkal, kerítésekkel tűzdelt kis utcák között rájövünk, hogy itt kell keresni a szenvedélyt.

ronda-182856_960_720.jpg

A történelmi emlékeket számos épített örökség őrzi, így ha itt járunk meg kell nézni ezen látnivalókat is. Ilyen az Új Híd, a Mór Király háza, a Mondragón Palota és a Bikaviadal Aréna meglátogatása, de mindennél többet ér, ha hagyjuk magunkat elveszni a kis utcák útvesztőjében, ahol a klasszikus andalúz házak belső udvarában, patiójában megfejthetetlen hangulat kerít hatalmába minket. Majd ezt fokozva be kell ülni a kis éttermek valamelyikébe, ahol a helyi gasztronómia ízeiben válik teljesen valósággá az eddig csak keresett andalúz érzésvilág.

Bikaviadalok

Ronda Arénája (Plaza del Toros) a legrégebbi spanyol bikaviadal aréna, 1784-ben készült el. Pedro Romero itt újította meg a bikaviadal művészetét és a leghíresebb torreador-dinasztriák, így az Ordóñez-ek indultak innen meghódítani a műfaj rajongóit világszerte. Képzeljetek el egy tökéletes kör alakú arénát, amelyet kétszintes nézőtér fog körbe, s amelyet 136 toszkán oszlop tart, ahol 5000 nézőnek jut hely. Érdekes amúgy, mert a középkorban a bika a földterületük megvédéséért háborúba induló nemesek, katonák egyik legfőbb „edzőpartnere” volt. Valójában e harcokból született a bikaviadal.

ronda-1128812_960_720.jpg

A rondai lovasság királyi lovaglóegyletét (Real Maestranza de Caballería de Ronda) még 1572-ben alapította II. Fülöp, hogy itt képezzék ki a lovasokat a különböző harcmodorra, s egyben ápolják a lovagi hagyományokat. A lovas harcosok a vágtázó lovaktól ösztönösen feldühödő bikákkal szemben gyakorolták a küzdelmet és fejlesztették ügyességüket. Idővel a lovasokat felváltották a gyalogos harcosok, a matadorok. A XVIII. században a rondai Romero család első három generációja adta a településnek a legjobb matadorokat. A leghíresebb közülük Pedro volt (1754–1839), aki visszavonulásakor állítólag 5600 megölt bikával büszkélkedhetett, anélkül hogy pályafutása során egyetlen karcolás is érte volna. 1954-ben az Ordoñez család rendezte meg először az úgynevezett kosztümös bikaviadalt, mely azóta hagyománnyá vált. Ilyenkor a matadorok a Goya által megörökített ruhákban lépnek porondra. Az aréna múzeuma pedig a kiállított rajzok, festmények, fényképek, tárgyak, matadorruhák által ad átfogó képet a bikaviadalok múltjáról, fejlődéséről a lovagkortól a múlt századig.

bullfight-389341_960_720.jpg

Arab hatás

Bár a katolikus királyságok már az XII. – XIII. század során megkezdték a dél-spanyol területek visszahódítását az Al-Andalus birodalomból, a Granadai Királyság csak a XV. század során került a Katolikus Királyok kezére. Hiába indult meg a város katolicizálása, az arab hatás máig erősen érződik a településen. Kihagyhatatlan látnivaló az Arab fürdő, ami meglepően épen látható a mai napig, a Mondragón palota, az alcazaba erőd falai, a San Sebastian Minaret és a Santa María la Mayor templom helyén állott főmecset épen megmaradt mihrabja.

alcazaba-1758180_960_720.jpg

Új Híd

Rondát a Guadalevín folyó szeli ketté, elválasztva a két legnagyobb városrészt egymástól. A közlekedést a városrészek között sokáig az arab kori öreg híd, majd a rómaiként emlegetett, de ugyancsak arab kori San Miguel híd kötötte össze. Az új hidat 1735-ben adták, de 6 év múlva leomlott, félszáz halottat hagyva maga után. Újjá építéséhez 1758-ben kezdtek hozzá, és közel 30 év alatt, 1787 szeptemberére készült el a mára a város jelképének számító híd.

round-1788013_960_720.jpg

Betyárok

Betyárok nem csak nálunk voltam ám. Különböző kutatások szerint Andalúziában, de különösen a Rondát körülvevő hegyekben három ok miatt jelent meg a banditizmus a IX. században. Főleg a vidék elmaradottsága, a hatóságok közönye a betyárok tevékenységének elfojtására és a társadalmi osztályok közötti óriási feszültségek miatt alakult ki. A Ronda közeli hegyekben tanyázó betyárok különösen szerencsések voltak, hiszen a Madridból Andalúziába vezető kereskedelmi út a közelben haladt és egy szakaszán, Despeñaperrosnál, a kereskedők a szűk kanyonban nem tudtak eléggé az árukkal megrakott kocsikra figyelni, megkönnyítve ezzel a betyárok dolgát. Ma Rondában múzeum őrzi a betyárok emlékeit, történeteit.

ronda-965305_960_720.jpg

Művészek, írók, költők

Ernest Hemingway és Orson Welles sokat időzött Rondában és a település mai népszerűségét is nekik köszönheti. Hemingway több írása is itt született, de talán a legismertebb, az Akiért a harang szól c. regényének tizedik fejezetének történetét, a valóságban Rondában megtörtént eseményekre alapozta. E két ismert művészen kívül Gustave Doré, Rainer Maria Rilke, vagy a Frank Sinatratól való válása után Ava Gardner is hosszabb-rövidebb ideig lakója volt Rondának és a helyiek úgy tartják, hogy James Joyce itt fejezte be legfontosabb regényét, az Ulyssest.

architecture-3356830_960_720.jpg

Írta:ÚtonésÚtfélen-Dankó Zsuzska

fotók: pixabay

granada-3110713_960_720.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://utonesutfelen.blog.hu/api/trackback/id/tr5713953486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása