Kezembe akadtak a nyári fényképek, köztük a hely, ahol felnőttem. Alföldi lány voltam mielőtt egrivé lettem, de a nyírségi temperamentum, az Alföld szeretete, az otthoni erdők és mezők illata bennem élnek. Szeretném megmutatni nektek azt a helyet, ami sok száz kirándulásom színhelye volt és ma is az, ha otthon vagyok. Ez a hely nem más, mint a Nyíradony határában lévő Gúthi erdő.
Az Alföldnek ez a buckás vidéke több szempontból is érdekes. Épített öröksége mellett növényzete, fás vegetációja az egyik legnagyobb érték a környéken. Hiszen egy több mint 5100 hektárnyi területet foglal el az Alföld egyik legnagyobb kiterjedésű összefüggő erdeje a gúthi erdő sűrűje. Az őshonos kocsányos tölgy és nyírfa mellett leginkább a fehér akác, a nyár, a fekete- és az erdeifenyő-állománya kiemelkedő. A Debrecentől 25 kilométerre található hatalmas gúthi erdő közepén pedig egy tisztás őrzi a környék egyik Árpád-kori településének emlékét.
Az 1930-as években több régészeti feltárás is folyt a környéken. Természetesen nem véletlenül, hiszen régóta sejtették, hogy számos, történelmi szempontból is meghatározó esemény színhelye volt Nyíradony és környéke. A feltárt X. századi gazdag magyar lovas sír igazolja, hogy a régi Szabolcs vármegye e tája fejedelmi család szálláshelye volt. Ma az ország egyik legnagyobb vadászterülete a XII. századtól a svábföldi és udvari testőrként érdemeket szerzett Gut-Keled nemzetség birtoka volt.
A birtokon természetesen templomot is emeltek, azonban a Szent Péter titulusú háromhajós, kéttornyú, téglából készült templomot 1241-ben a tatárok feldúlták. A környék 1250 táján épült újjá, s a Belsőguthnak is nevezett egykori település központi helye lehetett a tisztáson álló pusztatemplom.
„Védőszentje Szent János evangélista. Egy keletelt tengelyű, egyhajós, torony nélküli épület. Félköríves, lépcsős bélletű bejárata a nyugati fal közepén nyílik. A hajó kemény mészhabarcsba rakott lapos, keskeny, hoszszúkás téglákból épült fala három-négy méter magasságig áll, a téglák közt bütüre rakott, sötétre égetett, fényes sómázas darabok tarkítják az egyszínű, rőt felületet. Négyzetes szentélyének csak az 1975. évi ásatáskor feltárt és konzervált alapjai láthatók, az északi oldalán sekrestye nyomai figyelhetők meg.”
Sajnos a török dúlás sem kímélte meg a környéket. A törököket segítő tatár hordák 1594-ben végigrabolták a környéket, a faluk elnéptelenedtek. Ezt követően Debrecen szerezte meg zálogbirtokként az itteni erdőket, innen látták el a várost építő- és tüzelőanyaggal, szekérnek, szerszámnak, bútornak, hordónak való fával. Nagy előrelépés volt, amikor 1882-ben vasútvonalat építettek a nagyváros piacainak ellátását, ami 1925-től rendszeres személyforgalmat is biztosított Debrecen és a környékbeli falvak között. Az egyik régi gőzmozdony a Zsuzsi ma is kiállítási tárgyként bújik meg az útszéli erdőben.
A nagy kiterjedésű erdők keletkezésére ismert egy legenda, ami természetesen szájhagyomány útján terjedt nemzetségről nemzetségre. Eszerint Bocskai István fejedelem több ezer szekér makkot hozatott Erdélyből, hogy a dél-nyírségi futóhomok további térhódítását tölgyerdők telepítésével megakadályozza. A Nyírség ezen déli részén és Debrecen környékén ezért van annyi pusztai tölgyes és gyöngyvirágos tölgyes. Azonban az egykori mocsaras, nedvesebb részeken sokfelé a nyírfa dominál ma is, amiről a terület nevét kapta.
S néhány érdekesség. Nyíradony szülöttje volt Harangi Imre olimpiai ökölvívó, akinek szülőháza a mai vasútállomás épülete volt.
Aztán egyes legendák szerint a betyárok kedvelt búvóhelye volt ez az erdős, mocsaras terület az Alföld szívében. Így ha minden igaz, akkor Rózsa Sándor öccse, Imre is itt van eltemetve.
Családi nagy séták, lovas kirándulások, osztálykirándulások kedvelt színhelye volt mindig és ma is az ez a csodás erdő. S ha szerencsénk van, akkor az itt élő dámszarvasbikák bőgése sem kerüli el fülünket. Ha érdekeset akarunk látni, akkor érdemes elcsípni a szabadtéri vaddisznóhajtások idejét, a lovaskocsis, -szános barkácsolással történő vadászatot is kipróbálni. Az itt elejtett dámbikák trófeái a világranglista első, második és hetedik helyét birtokolják az első tízből. Ez az egyetlen vadászterület a világon, amely már kétszer érdemelte ki a C.I.C. (Nemzetközi Vadvédelmi Tanács) Edmond Blanc díját.
forrás: www.nyirerdo.hu és www.debrecen.hu
képek: ÚtonésÚtfélen
