2018. február 05. írta: ÚtonÚtfélen

Mária Magdolna nyomában

Egy nagy utazás részesei leszünk, ha elkezdjük olvasni a Szentírás lapjait. Különös módon keveset beszélünk arról, hogy milyen nagy távolságokat járt be Jézus, jártak be az apostolok és az első keresztények a Szentföldtől, Rómáig, Izraeltől a mai Franciaországig. Életünk nagy kalandja is lehet, ha most elindulunk egy megtérés történetének útján, aminek a vége Saint-Maximin-la-Sainte-Baume-ba, Franciaországban ért véget. Egy asszony, Mária Magdolna lábnyomában haladva zarándokútra hívlak titeket.

A latin egyház hagyományában, a liturgiában, a legendákban, a művészetben és a népi ájtatosságokban Mária Magdolna alakja teljesen egybeolvadt Betániai Máriáéval, Márta és Lázár húgáéval, valamint a névtelen ,,rossz hírű nőével" (Lk 7,36). Mária Magdolna valós alakját tehát a róla kialakult népies kép eléggé eltorzította, de talán meg lehet kísérelni, hogy megértsük ki is volt ő valójában. A szentírásból azonban csak néhány részlet vált ismertté és az sem válik világosság, hogy Jézus, aki az északi parton, Kafarnaumban szeretett tartózkodni, járt-e valaha Mária városában, Magdalában. Csak Lukács evangélista egy rövid utalásából (8,2 skk.) és Márk apostol egy megjegyzéséből (16,9) tudhatjuk, hogy Jézus biztosan találkozott ezzel az asszonnyal és „hét ördögöt” űzött ki belőle. Ezután pedig Mária Magdolna azon asszonyokhoz szegődött, akik közvetlenül szolgálták és elkísérhették Jézust, amikor tanítványaival járta a városokat és falvakat, hirdetve az Isten országát.

A legenda szerint Jézus mennybemenetele után Mária Magdolna elvonult a világ elől. Ezért és valószínűleg a keresztényüldözések miatt szállt hajóra, és így érkezett meg Aix-les- Bains környékére (ma Dél-Franciaország). Közel 30 évet töltött itt magányban, remeteségben egy barlang védelmében. Élete végén egy pap találta meg és vitte el Saint-Maximin-la-Sainte-Baume-ba a templomba. Ott megáldozott és karját kitárva az oltár mellett 74. július 22-én halt meg.

A nyugati egyházban csak a 12. század után terjedt el a tisztelete, amikor közbenjárására számos csoda történt meg. Például, Burgundia hercege, Gerhard kolostort alapított Verolay-ben. S hogy művét betetőzze, elküldött Aix-be egy barátot, hogy hozza el onnan Mária Magdolna ereklyéit. Az meg is találta a sírt, hanem amikor hazatérőben már csak egy fél mérföldnyire volt a kolostortól, egy lépést sem tudott tovább menni a szent ereklyékkel. Csak amikor üzent az apátnak, s az a többi baráttal ünnepélyes körmenetben elé jött, akkor tudták az ereklyetartót elmozdítani és tovább vinni.

Egy másik leírás szerint egy hajón, amely nagy veszélybe került, volt egy várandós asszony. Segítségül hívta Mária Magdolnát, és megfogadta, ha megmenekül és fia születik, kolostorba küldi. Erre megjelent egy ragyogó női alak, kivezette a partra, a többiek pedig mind odavesztek.

Egyszer egy férfi felírta bűneit egy cédulára, és Mária Magdolna oltárára tette a terítő alá s kérte a szentet, esdje ki számára bűnei bocsánatát. Amikor visszavette a cédulát, nem volt rajta semmi, teljesen tiszta volt.

Saint-Maximin közelében van az a barlang is (a Sainte Baume), amelyben Mária Magdolna élt remeteségben és ahonnan testét később a bazilikát megelőző templomba vitték.

Magyar vonatkozásokat is felfedezhetünk itt, hiszen II Anjou Károly nápolyi király - akinek a felesége Árpád-házi Mária magyar hercegnő volt - 1279 decemberében személyesen felügyelte a régi altemplom feltárását. Emlékére építette az itteni hatalmas Sainte Marie-Madeleine gótikus bazilikát. A bazilika kriptájában található Mária Magdolna szarkofágja. Mária Magdolna esetében koponyáját a szarkofágon kívül, egy speciális, emberi fejet és nyakat ábrázoló, aranyozott, kristályüveggel lezárt ereklyetartóban tárolják, és amelyet minden év július 22-én körmenetben végighordoznak a városka utcáin.

1974-ben (a Vatikán engedélyével) igazságügyi orvostani és antropológiai vizsgálatnak vetették alá, amely azt mutatta ki, hogy a koponya egy mediterrán típusú, ötven-hatvan év körüli nőé volt, aki az első század körül halt meg.