Sokan ismerjük a híres filmet, amelyben Frances (Diane Lane) szinte mindent hátrahagyva egy csodálatos utazás után, visszatér az olaszországi Toszkánába. Egy út, egy érzés, egy illat, egy édes íz, egy csepp tengervíz örökre fogva tart. Sokféleképpen indulhat egy Toszkán álom, de hogyan történik ez magyar módra, arról Gál Veronikával, a Gál Tibor pincészet és Fúzió Borbár háziasszonyával beszélgetünk.

Hogyan kezdődik el egy Toszkán álom?

Toszkána gyönyörű, itt kezdjük az egészet. Van egy olyan légköre, ami nem hasonlítható össze semmivel. Amikor Felsőtárkány felé megyek, és nézem a hegyeket, meg éppen naplemente van, és nyitott ablakkal megyek a kocsival, akkor szoktam néha ugyanazt az életérzést érezni, illetve amikor kint futok az Almagyar dombon. Ilyenkor a Bükk felé nézek és van valami a levegőben, amikor lemegy a nap, egy kellemes állottság, mintha a növények feldobnák az aznapi izzadságot. Ezek nagyon visszaadják Toszkánát. Amikor az ember ott van, és érzi az illatokat, a levendulát, a rozmaringot, a tenger morajlását, a tenger felől érkező sirokkót, a szelet, az egyszerűen páratlan. Illetve Toszkánának a belső részein vannak még nagyon szép helyek, ezek pedig a földek, a göngyölt bálák, a lapos tetős házak, a cédrusok.

Kint születtél Olaszországban. Hol pontosan?

Cecinában születtem, Pisától 50 km-re, Firenzétől 150 km-re található. Ez egy 60 ezer fős kis város, üdülő városnak számít, nagyon szép tengerparti szakasszal. Itt volt a legközelebbi kórház, ahhoz a birtokhoz, ahol éltünk, Bolgheritől, az Ornellaia birtokhoz.

Milyen kötődése van a családnak az Ornellaia bírtokhoz?

Édesapát kereste meg 1989-ben, egy olasz márki, Antinori, hogy szeretne neki munkát ajánlani Olaszországban. Gondolkodás nélkül ment a család, édesanya hét hónapos terhes volt velem, amikor úgy döntöttek, hogy mennek, és egy hónap múlva kint kezdték újra az életet. Három évet éltünk kint, apának ez egy nagyon szép időszak volt, a családi életben is. Szakmailag is rengeteget fejlődött, hiszen látta egy egész borvidéknek a fejlődését, azt hogy tíz év alatt hogyan lehet kialakítani, felépíteni egy semmiből érkezett borrégiót, illetve az Ornellaia bírtok felépítésének is részese lehetett.

Mi jellemző a toszkán borvidékre?

Jó lenne, ha lehetne képeket és illatokat közölni most, nem tudom Andrea Bocellit előadni, de kb az lenne az az érzés, ami ezt át tudná adni. Az olasz borok jók, a chianti (vörösbor) jellemzi ezt borvidéket. Testes, nagyon szép ívű borról van szó. Nekem az olasz borokban benne van egy kicsit a fülledtség, nyílván a nagyon meleg nyaraknak köszönhetően. Amikor fiatalok a borok, akkor egy kicsit bőrös, animális jegyeket hordoznak. De egy tíz éves, érlelt, chianti boron én rendkívül érzem a sonkát, ami egyébként nem rossz íznek számít a borvilágban. Olaszországban, adott környezetben, ezeket a borokat kóstolni szuper élmény.

Melyek a kedvenc helyek és városok?

Két kedvenc városom van Toszkánában. Az egyik Bolgheri. Lentről, a főútról nézve, azt látjuk, hogy van egy gyönyörű, 8-10 m magas ciprusokkal díszített nagyon hosszú út, ami egy hegyi kisvárosba vezet fel. Az út elején van egy kis kolostor, ami ma már iskolaként funkcionál, ott még ma is szerzetesnővérek tanítanak, oktatnak. Felérve, a város elején le kell tenni a kocsit, csak gyalog lehet bemenni. Amikor belépünk a városkapun, elénk tárul egy ékszerdoboz. Jobb oldalon van egy ici-pici kápolna, ahol vasárnap a 11 órás szentmise után, mindig nagyon elegánsan jönnek ki az emberek, és beülnek a legközelebbi bárba vagy egy kávét meginni, vagy egy sütit enni, vagy mivel az ebédidő közel, ezért meginni egy jó kis prosecco-t. Szűk utcákat kell elképzelni, a város legtetején vagy egy kis tér, ami tele van bárokkal és fagyizóval. Ezek mind csipkés, napernyős ici-pici helyek, ahol a legjobb sonkákat és a legjobb borokat adják. Bolgheriban van egy gyönyörű játszótér is, amit gyerekkorunkban nagyon élveztünk. Innen belátni az egész tengerparti szakaszt, és a környező hegyeket.

Viszont gyerekkorom másik nagy kedvenc városa, ahová jobban szerettem járni, az Castagneto volt. Castagna, gesztenyét jelent. Ebbe az erődvárosba pedig egy szerpentines, gesztenyefasor vezet fel. A hegy tetején lévő, mind két város, erődfallal van körülvéve, mint Olaszországban általában a hegyi települések. Castagneto főteréről, egy óriási terasz nyílik, egy játszótérrel, (ezeket a játszótereket szuper helyekre rakták) és onnan az esti látvánnyal szembesülve, az embernek soha többet nincs kedve eljönni. Az egész Tirrén-tenger parti szakaszát be lehet látni, úgy hogy összeolvad az ég a tengerrel. Teliholdkor ez egy páratlan látvány a csillagokkal és a tengerparti szakasz lámpáinak a fényével. (Azt tudom, hogy a parkoló miatt mind a két helyen sokat bosszankodtak anyáék. :) )

Milyen a Tirrén-tengeri hangulat?

Sokszor keresem azt a pillanatot, amikor egyetlen szóval meg lehetne fogalmazni egy adott érzést. Nekem a Tirrén - tenger szabadságot jelent. Egyrészt a tengernek a látványa, de bármelyik tónál így vagyok, hogy a végtelent és a szabadságot jelenti. A Tirrén - tenger partszakasza homokos partszakasz. A Ligur – tengeri rész feljebb, még köves, de lentebb haladva, már homokos. Viszonylag széles szakaszok, szemcsés, nagyon finom homokkal. A tenger egyébként nem a legtisztább, viszont melegebb, mint máshol. Nekem mégis a kedvencem, mert sokáig be lehet látni, hosszú ez a tengerparti szakasz. Ezután pedig a szárazföld felé, található egy pinétás, egy 2-3-km hosszan egy erdős, biciklizésre alkalmas szakasz, ami után földeket kell elképzelni, búzát, árpát, napraforgót, és nekem ez a rész nagyon tetszik.

Milyen egy toszkán, szőlő bírtokon az élet?

Egy szóval: Elegáns. Ami elsőre szín eszembe jut, az hogy zöld. Minden zöld volt. Gyeptéglával dolgoztak, centire kiszámolva, fás volt, ligetes volt. Be lehetett látni a szőlő területeket, kb. 40 hektáros terület tartozott hozzá, piros volt a háztető, és zöldre volt festve az ablakok kerete. A pincéhez kivezető úton, 50-60 éves oliva fák voltak ültetve. A pince mellett pedig volt egy óriási nagy tó, onnan lehetett felmenni a márki pálmafás birtokára. A birtok mögött pedig egy óriási fenyvest képzeljünk el. Az olaszok a munkában fegyelmezettek, az életben könnyedebbek, de ha munkáról van szó, azt nagyon szigorúan veszik.

Milyen egy olasz, nyári este?

Az olaszok megadják a módját az estéknek. A lányok gyönyörűen felöltöznek, nagyon fontos a ruha, de a fiúk is egyébként kicsípik magukat. Beszélgetésről szól az este, maximum megisznak egy pohár bort, vagy egy koktélt, vagy elmennek pizzázni közösen. A közösségi élmény a fontos. Persze ott vannak a diszkotékák, ahová olyan éjfél körül érkeznek, de maximum 2 – 3-ig maradnak, hiszen másnap is menni kell a partra. A nyári időszak tehát náluk nagyon laza. Igazi közösségi élmény, és ha már elmennek, nem spórolnak, nem fogják nézni, hogy ki melyik pizzát rendeli, viszont nem viszik túlzásba, így sokkal gyakrabban teszik meg, hogy összejönnek a barátok. Téli időszakban is, amikor dolgoznak, heti két alkalommal, akkor is biztosan találkoznak.

Vannak még kedvenc helyeid?

Toszkánához tartozik az Elba szigete. Édesanyámék ott voltak nászúton, nekem pedig volt szerencsém 18 éves koromtól, négy szezonban animátorkodni egy négy csillagos szállodában. Itt is ékszerdobozra találtam. Portoferraio gyönyörű, és Napoleonhoz is kapcsolódik. „Szegény” Napóleon, ott volt száműzetésben három évig. Rendkívűl rossz dolga volt. :) Volt egy téli és egy nyári rezidenciája. Ami érdekes, hogy a téli rezidenciája volt a tenger közelében, a nyári rezidenciája volt a hegyek között, a ligetes részen, nyílván azért, hogy hűsölni tudjon. Egyébként ezeket ma is eredetiben meg lehet nézni. Minden úgy van, ahogy ő ott hagyta. Ami nagyon meglepő, hogy elképesztően picike ember volt, nagyon kicsi ággyal. :)

Elképesztően gyönyörű itt Elbán, Capoliveri, ami a hegyekben van, és belátni az egész tengerparti szakaszt. Porto Azzuro nagyon szép, a vitorlások kedvenc kikötője. Egy nagyobb kanyar után érjük el a várost, elénk tárul a sziklára épített kis házaival. Este az öbölre lenézve látjuk a vitorlások tetején a kis lámpákat, minden tele van égő pontokkal. Az egyik kedvencem volt. Illetve az Elba legdrágább városa, Fetovaia. Itt vannak a legkomolyabb szállodák. Ide nem nagyon engednek be akárkit. Viszont innen már lehet látni Korzikát. Az Elbán olyan a víz, hogy teljesen lelátni a mélyére, világoskék tengerrésszel van tele.

Hogyan lehet itthon, olasz életérzéssel élni?

Sokan azt mondják, hogy olaszosabbak vagyunk, mint az átlag, vagy olaszosabban élünk, hogy picit lazábbak vagyunk. De amikor Magyarországon vagyok, akkor magyarul gondolkodok, és ugyanúgy rám jönnek a hétköznapi gondok, mint egy magyarra. Amikor Olaszországban élek, akkor is magyarabbnak érzem magam, mint olasznak. Mégis nehéz, mert teljesen más országokról beszélünk. Az biztos, hogy ez a gyerekkori élmény, egy folyamatos vágyódást eredményez, amit nem is tud az ember megmagyarázni. Nagyon bennem van az utazás, a bugi, hogy menjünk. Pl. ha egy fél évig nem utazok, akkor úgy érzem, hogy topogok, hogy állok egy helyben. Jó lenne, ha évente egyszer összejönne, hogy Olaszországba kimenjünk. De azt gondolom, hogy jelenleg, most itt vagyok otthon, de nem tartom kizártnak, hogy éljek még Olaszországban. Nem úgy tekintek Olaszországra, mint külföld, sőt azt mondom, hogy elhagyni Magyarországot, lelkiismeret furdalásom lenne, viszont Olaszországban is otthon vagyok.