Sárkányvadászat Indonéziában
2018. május 03. írta: ÚtonÚtfélen

Sárkányvadászat Indonéziában

Mutatok egy helyet, ahol ma is mozog a Föld, ahol sárkányok élnek, ahol a színek élénkek, az illatok édesek, ahol rózsaszín a tengerpart, ahol izgalmas az élet. Indonéziába „hajózunk”, hogy gyermekkorunk kalandregényei nyomán mi is utazó hősökké váljunk.

rinjani.jpg

Riportbeszélgetést hoztam, amiben Kiss Balázs túravezető indonéz úti élményein keresztül megérezhetjük a szigetvilág különlegesen izgalmas hangulatát. Outdoor túravezetőként mitől lesz egyedi egy indonéz túra?

Indonézia attól izgalmas, hogy a Földgolyó másik oldalán van, az Egyenlítőtől délre helyezkedik el jelentős része. Képzeljetek el egy helyet, ahol bármelyik napszakban is vagyunk, mindig kicsi az árnyékunk és a víz lefolyása is a másik irányba történik. Természetesen a természeti környezet is különleges, főleg az európai vagy bükki tájhoz szokott szemnek.

101.jpg

Gyermekkorunk képzete, hogy az Egyenlítő déli oldalán biztosan minden nagyon más, különlegesebb, érdekesebb, mint az északi felén. Miben látszik a legnagyobb különbség?

Nincs ott a piros vonal :) Megnéztem többször is :) Azonban egyenlítői éghajlatról van szó, ami meleg, párás, gyakori esővel tűzdelt. Mi egészen 3000 m magasságig túráztunk, de itt ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy hó is van. Még a 3700 m-s magasság sem jelenti azt, mint itt Európában sok esetben. Magas a páratartalom, az izzadás elkerülhetetlen. Kiskoromban azonban én sokat olvastam Rónaszegi Miklóst és Dékány András könyveit s akkor elképzeltem, hogy hajózunk a Délkelet-Ázsiai tengeren és felnőtt fejjel fantasztikus dolog megélni a gyermekkori álmokat. A víz színe, a levegő illata, az erdők látványa még szebb, mint azt képeken látjuk vagy képzeletünkben megalkotjuk.

406.jpg

Mit tudhatunk magáról az országról?

A 4. legnépesebb ország, 18 ezer sziget alkotja, de csak 6 ezer lakott. De láttunk olyat, ahol az egész szigeten egyetlen ház állt. Aki ide ellátogat, annak a természeti értékek jelentik majd a legnagyobb látványosságot.

Ha jól tudom, ti a legjelentősebb 6 szigetet jártátok be.

A nagyobbak közül igen, de természetesen meglátogattunk kevésbé ismert vagy egészen kicsi szigeteket is. A mi célunk az volt, hogy outdoor tevékenységet folytassunk, így leginkább a hegyek és vizek vonzottak minket. Pl. a folyóvizek a rafting kapcsán. Számomra Bali szigete, ami a legnépszerűbb, nem volt vonzó. A sok turista miatt kezdi elveszíteni jelentőségét, amolyan party szigetté kezd válni és ez a fajta kikapcsolódás tőlem már nagyon távol áll.

A fő úti célunk Java szigete volt. Itt már igazán a tűzhányók földjén járunk. A Tengger-Bromo vulkáncsoport vonzott minket igazán. Ez egy olyan túra volt, ahol először dzsipekkel vittek fel minket az első magaslati pontig, ahonnan a három vulkán kúpja már jól látszik. Érdekes, hogy hiába a Bromo a legaktívabb, de nem ő a legveszélyesebb, hanem a tőle 2 km-re lévő, amúgy abszolút zöld növényzetű ikertestvére. Szerencsénk volt, mert teljesen a Bromo pereméig túráztunk fel, s ez nagyon különleges élmény volt, hiszen itt tapasztaljuk meg leginkább, hogy mennyire porszemnyiek vagyunk a Földgolyón. Gyakorlatilag, ha a vulkánnak egy kicsit nagyobb az aktivitása, vagy kiköp egy kis lávát, akkor rögtön porrá válunk. Érdemes az életben egyszer megtapasztalni a vulkán földöntúli hangjait, olyan mintha állandóan villámlana, morog, dörög a Föld belseje miközben érzed a kén bűzét. A természet változása a hegyen csodálatos, egy teljesen más világ, jó találkozási pont önmagunkkal. Nemcsak egy fizikai, hanem egy nagyon fontos lelki élmény ez a látogatás. Itt a Boromo lábánál van egy hindu szentély és hisznek benne, hogy különböző áldozati ajándékokkal ki lehet engesztelni a vulkán istenségét.

a_bromo_vulkan_7.JPG

Azonban az aktív túrák ezzel nem érnek véget, sőt, hiszen nem csak megnézitek a vulkáni krátert, hanem ezzel együtt fel is fedezitek az őt körülvevő természetet.

Igen, a következő állomásunk egy Lombok nevezetű sziget, itt található a 3726 m magas Rindzsani nevű vulkán. Ezen a helyen tartottunk egy 4 napos trekkinget, amikor felgyalogoltunk a vulkán peremére, onnan fel a hegy csúcsára, onnan begyalogoltunk a vulkán peremére a kráter tóhoz, ott van egy kis gyerekvulkán, ami elég aktívan füstölög, majd kimásztunk a vulkánból és a túloldalon az őserdőn keresztül mentünk le egy újabb lakott településre. A fiatal turista hölgyek, tényleg azt gondolták, hogy nem viccelődök, és tényleg fürdőszobás szállásunk lesz a hegyen vagy valami olyan dolog, ami a civilizációra emlékeztet. Aztán rájöttek, hogy tényleg NINCS. Ezer méterről indultunk és 2600 m-ig mindenki feljutott, ez a perem. Azonban az első este már rögtön megviselte a társaságot. A helyi vezető ugyanis félreértett minket és a nagy csomagjaink nem kerültek fel a hegyre. Ami biztos volt és amit a helyi hordárok biztosítottak, az a hálózsák, a polifoam és a sátor. Viszont a meleg és száraz ruha nem volt velünk. Az egyik lány kérdezte, hogy biztos nem fog fázni éjszaka? Én mondtam, hogy szívesen odaadom a zoknimat. Aztán kiderült, hogy én nem a száraz csere zoknimról beszéltem, hanem ami rajtam volt. Mondanom sem kell, hogy teljesen rosszul lett :) A harmadik napra, mire túl voltunk egy két esőn és egyéb nehézségen, akkor nagy örömmel vette, hogy odaadtam neki a félig elázott aláöltözőmet amit aznap viseltem… Sok mindent megtanul elengedni egy ilyen túra során az ember.

403.jpg

Milyen érzés a hegyen, jobban mondva egy vulkán peremén elaludni majd hajnalban a természettel együtt kelni?

Nem kötöm Indonéziához, hogy egy kint alvós este különleges élmény legyen. Én, ha a Bükkbe kiszaladok hétvégén, akkor ott is nagyon szeretek lenni. Itt annyiból más, hogy van benned egy gondolat lefekvés előtt, hogy a fejed alatt van egy kráter, amiről nem tudjuk hogyan fog pöfögni, vagy mi lesz éjszaka. De a reggel tényleg nagyon szép, amikor a peremről egy pillanatra kitisztult a kráter belsejéből a köd és lelátni a kráter tóra, ami lenyűgöző látvány. Bár nem mindig ilyen szerencsés egy csúcstámadás, hiszen számtalanszor voltam úgy, hogy álltam a hegy tetején és olyan volt, mintha épp a fürdőszobában forró vízzel zuhanyoztam volna le. Nem látni ilyenkor semmit.

Aztán számomra igazán klassz élmény, amikor az őserdőn keresztül kell lejönni a vulkáni csúcsról. Átéltük, hogy esik az eső, az őserdőben vagyunk éjszaka, sötét van, csak három fejlámpa jut öt emberre… Volt olyan, hogy a sátrunk is vizes volt, az erdőben pedig nem volt pocsolya nélküli négyzetméter és az egyik srác, aki sátortársam volt, éjjel felkelt és lelkileg igazán megviselt volt a fizikai megpróbáltatások miatt. Maga sem értette, hogy miért vállalta be ezt a túrát. Igen, egy outdoor túra lehet egy erős lelkigyakorlat is. Szerencsére a teljesen elázás a negyedik nap utolsó éjszakáján történt, még jó hogy nem rögtön a legelején… Persze, ahogy leértünk a hegyről egy luxusnak számító, medencés, tengerparti hotelbe mentünk, s ez, illetve a következő 10 nap élménye nagyon jól összekovácsolta a csapatot.

401.jpg

Nézzünk át azért Balira, hiszen a templomok szigete elég sok látnivalót rejteget.

Bali, Ubud városa abszolút hozza az Indiana Jones élményt. Mintha mi is a film főszereplői lennénk. S aztán jött az őrült ötlet, hogy mi lenne ha lebicikliznénk a vulkán tetejéről. Így Balin is volt aktivitás, és elmentünk megnézni a Batur vulkánt. Nem kellett sokat küzdeni az elemekkel mert fentről indult a túra, tehát csak gurulni kellett lefelé. Viszont a látvány lenyűgöző, hiszen rizsföldek között vezetett az út. Mivel kis mellékutakon mentünk, ezért volt alkalom találkozni a helyi lakosokkal, közelről láttuk a hétköznapjaikat, s megkóstoltuk a világ legdrágább kávéját egy ökofarmon. A kopi luwak születésének története elég bizarr, hisz különlegességét nem a talaj vagy az éghajlat adja. Az itt élő cibetmacska ugyanis nagy gourmet és miután kiválasztja a legfinomabb kávébabokat, megeszi majd az ürülékével távozik 36 órán belül a szervezetéből. Ezt szedik össze a helyi lakosok, megmossák, szárítják és pörkölik és valami fantasztikus ízvilágú kávé születik.

010.jpg

Aztán jártunk az UNESCO Világörökségi helyszínén, Komodó szigetén, ahol a komodói sárkánygyíkot néztük meg. Nem elég, hogy itt él ez a veszélyes állat, de jó ha tudjátok, hogy ezen felül még 16 féle mérges kígyó is él a szigeten, ám erre fel is hívják különböző táblákkal a figyelmet. A sárkánygyík amúgy is veszélyforrás, több szigeten szabadon is jelen vannak. Helyiek állították, hogy akár kis gyerekeket is képes elvinni a házak udvaráról. Hogy oldjuk a rém hangulatot, lent a tengerben sznorkereztünk, (maszkban és lélegzőpipában úszás) ahol számos gyönyörű állatot és növényt is megnézhettünk.

komodoi_sarkany_indonezia.jpg

Ami a gasztronómiát érinti, az indonéz szigetvilágról elmondható, hogy ide nem a kulinális élmények miatt megy az ember. Az éttermekben nem az étlap alapján kell választani, annak ellenére, hogy nagyon bőséges a kínálat, hanem meg kell kérdezni, hogy mi van valójában. Sült rizs, (nasi goreng) az biztos van. Szegény országról van, az iskolázottság sem magas, így ha helyi segítséget kérünk, főleg idegen nyelven, akkor nem biztos, hogy megfelelő válasz kapjunk.  

103.jpg

Aztán ami még nagy élmény Balin, hogy az Ayung folyón voltunk raftingolni. Vulkáni sziklák, trópusi erdők, pálmafák között, szűk kanyonokban evezni teljesen más élmény, mint például Ausztriában.

rafting_balin_bb_2.JPG

Indonézia szigetvilága szemekápráztató, le sem lehet igazán írni vagy mondani, hogy mit ad. Minden földrésznek meg van a maga illata és íze. Már a repülőről leszállva meg lehet sejteni az adott hely hangulatát, temperamentumát. Ide el kell látogatni és megérezni az élet ízét.

902.jpg

Írta: ÚtonésÚtfélen-Dankó Zsuzska

Riportalany: Kiss Balázs – Békatutaj

Fotók: Békatutaj

A bejegyzés trackback címe:

https://utonesutfelen.blog.hu/api/trackback/id/tr6113887548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.